Életünk kezdetén, már az anyaméhben tanulni kezdünk, s ez a tanulási folyamat világra jövetelünk után is folytatódik. A fejlődéshez elengedhetetlen, hogy folyamatosan- egész életutunkon- kihívásoknak kell megfelelnünk.
A kisgyermek kíváncsisággal, örömmel fordul minden kihívás, új feladat felé, hiszen nincsenek negatív tapasztalatai, így meg tudja élni ezt az eredendő állapotot.

Egy gyermek egészséges testi, lelki, szellemi fejlődéséhez elengedhetetlen, a szülői bátorítás, bizalom, gondoskodó szeretet, és a pozitív megerősítés, hiszen a környezettől kapott visszajelzések nyomán alakítja ki önazonosságát, önbecsülését. A világot szagláson, halláson, tapintáson, ízlelésen, és látáson keresztül ismerjük meg. Azonban az érzékszervi tapasztalatokon kívül, szüleink, nevelőink, és környezetünk felől folyamatosan érnek bennünket pozitív, és negatív érzelmi élményeket is. Bármennyire is igyekszik a szülő, a gyermek találkozik negatív benyomásokkal is, hisz ezek az élet részét képezik. Ezen tapasztalások és élmények alapján, minden gyermek készít egy térképet magában, mely a későbbiekben meghatározza, hogy milyennek látja a világot, és önmagát.

A kisgyermekkorban elraktározott minták, az önmagáról kialakított kép, az óvodában, de főleg az iskola első éveiben nagy próbatételnek teszi ki a gyermeket. Szinte minden kis elsős lelkesedéssel, örömmel, bizalommal, és szeretettel indul az iskolába. Legtöbbeknek sikerül venni az akadályokat, de akadnak olyanok is, akik számára nem könnyű túlélni ezeket az éveket, hiszen szembesülniük kell a hiányosságaikkal, lassúságukkal, ügyetlenségükkel. A pedagógusok többsége ma már igyekszik figyelembe venni a gyerekek sajátosságait, ennek ellenére mégis sokuk küzd tanulási nehézséggel, figyelemzavarral. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az esetek többségében, ezen gyermekeknél szó sincs csökkent értelmi képességről!
A háttérben legtöbbször érzelmi megrázkódtatás ( pl: iskolában, óvodában szerzett kudarc élmény), betegségből, vagy egyéb okból eredő mozgáshiány (pl: mászás kimaradása), helytelen táplálkozás, egyéb születési körülmény, esetleg genetikai ok…. áll.
Dr Paul E. Dennison szerint az ember szinte összes problémája onnan ered, hogy valahol az emberi szervezetben megbomlik az egyensúly.

A szülőknek nem kell sem szégyenkezni sem önmagukat hibáztatni azért, mert a gyermekük tanulási nehézségekkel küzd. Ellenben minden olyan feltételt, lehetőséget meg kell teremteni a gyermek számára, ahol fejlesztheti magát, pótolhatja lemaradását.
Sajnos a legtöbb ilyen kisgyermek folyamatosan ki van téve a bűntudatnak, és a szégyennek, hiszen bármennyire is próbál, nem tud nyugodtan ülni órán, ezért a tanár néni folyamatosan rá szól, vagy nem tud megfelelően írni, olvasni, vagy éppen a esetlenebb a mozgása, és társai kinevetik….
Ha nem kap segítséget, bátorítást, nem ér el sikereket, és a szülők nem tudják megfelelően kezelni a helyzetet, a gyermekben kialakul a csökkent önértékelés, és a motiválatlanság.
Előbb utóbb elveszíti a tanulás iránti érdeklődését, a pedagógus iránti szeretetét, melynek következtében még nehezebb helyzetbe kerül.

A kineziológia, és más alternatív terápiák azt a célt szolgálják, hogy ezeket a problémákat mozgásos gyakorlatokon keresztül oldja és elősegítse az integrált agyműködést, a két agyfélteke összehangolását, az olvasási, írási, és figyelem blokkok megszűnését. Fontos szerepet kap továbbá az érzelmi stressz oldás, melynek hatására kialakult a tanulási nehézség. Összhangba hozza a test jobb és bal oldalát, a lent és fent, valamint a test elülső és hátulsó oldalait.

Mindezek mellett, mi szülők is sokat tehetünk. Játszunk logikai játékkal, olvassunk mesét gyermekünknek, és minél többet töltsünk vele a szabadban. Ne a Tv, és a számítógép legyen gyermekünk legjobb barátja. Kérheti szakember segítségét is, aki bizonyára megtanít olyan otthon is alkalmazható technikákat, aminek gyakorlásával gyermekének is öröm lesz a tanulás.