Bár a 70-es évekig visszanyúló népzenei mozgalom ma is erős és népszerű, a paraszti életforma megszűnésével funkciója már csak a régi dallamvilág megőrzése lehet; közeg nélkül ez hagyomány sem tud gazdagodni - mutatott rá Richter Pál. A Zeneakadémia tanszékvezetője, az MTA Zenetudományi Intézetének kutatója népzenei képzés felépítéséről és a klasszikus zenével való kapcsolatáról beszélt a Rádió Orient műsorában.

A hazai népzenekutatás nagyjai, Bartók Béla és Kodály Zoltán mind zeneszerzők voltak - a tradicionális magyar muzsika szeretete azonban sokáig megmaradt a műkedvelők kutatók körében. Ezen változtatott az 1970-es évektől beindított táncház mozgalom, fokozatosan kiépítve a (rendszerrel szemben álló) fiatalok szórakozásának új terét. A civil kezdeményezés egyre népszerűbb lett, mivel városi körülmények között is nagyon jól működött.

Az 1990-es évek közepén aztán kialakult az intézményi szerveződés újragondolásának igénye, mintegy tíz évvel később - a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektori támogatása, a Bartók és Kodály-emlékévek és a felsőoktatás átszervezésének hatására- pedig létrejött a népzenei képzés, majd 2009-ben a Népzene Tanszék is felállt. A Rádió Orient műsorában Richter Pál tanszékvezető elmondta, jelenleg kétrendszerű képzésben tanítanak, amiben az előadóművészi alapképzést a kétéves tanári mesterszak követi, ám a jövőben vissza fognak térni az osztatlan képzésre.

A táncház mozgalomnak köszönhetően létrejött az a népzeneoktató réteg, amely sokat járta a vidéket, és még élőben hallhatta a falusi zenészmestereket is. Emellett a tudományos kutatások a dalok hangzásával párhuzamosan a játékmódról és a mozgásról is tudósítanak. Az OrientPress Hírügynökség közigazgatási rádiójának vendége kiemelte, a Zeneakadémián a népi kultúra hátterét is oktatják. „Célunk, hogy ha a diák találkozik egy dallammal, azt zeneileg tudja értelmezni, be tudja sorolni a megfelelő stílusba. Szerencsére a hazai népi szólamokat zenei szempontok alapján rendszerezték, a Népzenei Archívumban könnyen vissza lehet keresni a felismert dallamot” – jelentette ki a vendég. Richter hozzátette, az oktatás célja a népzene stílusbeli finomságainak megtanítása, s nem csak hangzásvilág visszaadása. „A népzenészek feladata nem kisebb a klasszikus zenészekénél, mindössze más zenei készségeket és technikai felkészültséget igényel” – emelte ki.

A népzene fogalmának többféle értelmezése létezik: a nyugati terminológia szélesebb fogalomhasználattal, míg a magyar lehatároltabb definícióval él. „A megfelelő zártságú, egyéni létre hatással bíró közösség zenekultúrája a népzene. A közösségi alkalmak során megélt zene emellett rendelkezik egy saját képére formáló képességgel is, a kívülről érkező impulzusokat átszűri és integrálja” – fogalmazott a tanszékvezető. Richter hozzátette, a magyar népzene ősrétege ereszkedő pentaton kvintváltó, erre rakódtak rá az európai zenei hagyományok. „Napjainkban a paraszti közösségi életforma megszűnőben van, a divathullámok felgyorsultak. Amennyiben végleg megszűnik a népzene természetes közege, a műfaj nem fog gyarapodni és alakulni” – magyarázta.

A magyar népzene több európai gyökerű réteggel bír - Richter példaként erre az reneszánszról örökölt, nem túl nagy hangterjedelmű modális dallamokat hozta fel, ami az egyházi népénekekben maradt fenn leginkább. Külföldi örökségnek számítanak ugyanakkor a barokkra jellemző funkciós dallamfordulatok, valamint a kanásztánc is – sorolta a kapcsolódási pontokat a tanszékvezető. Richter hozzátette, a Zeneakadémia népzenei szakán a hazai kisebbségek zenei kultúrájába is be lehet tekinteni. „A tanári karban több oktatónak van kitekintése más népek, többek között a dél-szláv vagy román nemzetek zenéjére” – mondta.

A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete jelenlegi formájában 2014-ben lesz 40 éves. Az igazgató elmondta, az intézmény az 1961-ben alapított Bartók Archívum, és az 1953-ban Kodály Zoltán kezdeményezésére felállított népzenekutató csoport egyesítéséből jött létre. A két kutatóműhely mellett harmadik pillérként az 1970-es években kialakított Zenetörténeti Múzeum jelent meg. „Az intézet kutatórészlege az elmúlt négy évtizedben a magyar zenetörténet alapkutatását végezte el, emellett számos kiadványt jelentetett meg” – beszélt a munkáról Richter. A vendég hozzátette, a jövőben sem szabad megbontani ezt a hármas egységet. Kiemelte, a felbecsülhetetlen nemzeti értéket jelentő gyűjteményünknek megfelelő helyre kell kerülnie.