Már a magzatok is szoktak ásítani, sőt a második és a harmadik trimeszterben igen gyakran. Négydimenziós ultrahanggal vizsgálható a száj nyitásának viselkedése, ebből pedig következtetni lehet a magzat fejlettségére. Egy új tanulmány ugyanis rámutatott, hogy a fejlettebb magzatok már kevesebbet ásítanak - írja a Live Science.

Az új tanulmány szerint a magzat ásítási szokásait fejlettségének mérésére lehet használni, arra, hogy kiderüljön, megfelelően fejlődik-e az embrió.

A tudósok egyébként azt sem tudják megmondani, hogy a felnőttek miért ásítanak, nemhogy a babák - mondta Nadja Reissland, a tanulmány társszerzője, a Durham Egyetemen fejlődési pszichológiai professzora. Tény azonban, hogy az ásítási szokások a kor előrehaladtával változnak.

A vérszegény és a koraszülött babák többet ásítanak a méhen belül, mint egészséges társaik.

Bár ultrahangvizsgálat közben az orvosok gyakran érnek tetten nyitott szájú magzatokat, az ásítást azonban nem tudják megkülönböztetni attól a szájmozdulattól, amellyel a szoptatásra készülnek fel a babák.

A kutatócsapat 7 női és 8 férfi magzatot követett nyomon havi ultrahangvizsgálattal 24 és 36 hetes koruk között. A 24. héten a babák óránként hatszor ásítottak, ez a 12 hetes periódus alatt fokozatosan alábbhagyott, végül abbamaradt a 36. héten.

Reissland és kollégái nem biztosan benne, hogy mi a magzati ásítás feladata, abban azonban biztosak, hogy ez nem az álmosság jele. A vizsgálatok ugyanakkor arra utalnak, hogy az ásítás gyakoriságának változásával nyomon követhető a magzat megfelelő fejlődése. Tehát, hogyha a magzat sokat ásít, az agyi fejlődési problémát jelenthet.